[2011.
02. 15] Évadnyitó
gyalogtúra a Dunántúli Postás SE-nél
Az év második vasárnapján napfényes napra virradtunk. Patacson,
az árpádkori templommal szemközt már várt ránk Mázli kutya
és két gazdája, hogy csatlakozzanak a túracsapathoz. Lendülettel
indultunk neki a 2011. év első közös gyalogtúrájának, a Jakab-hegy
hatszáz méteres magaslatát céloztuk meg.
Túra útvonalunk a szúrós
csodabogyók által szegélyezett "Panoráma út" kanyargós ösvényén
haladt. Hogy mit kell tudnunk
a szúrós csodabogyóról? Örökzöld, félcserje növény, sötétzöld,
szúrós levelekkel, élénkpiros bogyókkal.
Nemsokára megpillantottuk a Babás-szerkövek sziluettjét.
Egymás mellett sorakoznak ezek a bizarr alakú szikla-képződmények.
Legendájuk így szól:
"Réges-régen, a Jakab-hegy alján, a faluban élt két család.
Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen
koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták.
Ekkor megátkozta őket: "váljatok kővé akkor, amikor a legboldogabbak
akartok lenni!" Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt.
Egy napon mentek férjhez. Az egyik család násznépe már visszafelé
tartott a pálosok jakab-hegyi templomából, amikor a másik
család még csak fölfelé vonult a násznéppel. Éppen ott találkoztak,
ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik
vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással
versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "inkább váljunk
kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép
kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak
sorban a hegyoldalon...."
Megpihent a túracsapat és előkerültek az elemózsiák. Volt
ott minden, mi szem-szájnak ingere: Margó tortája, sütemények
tömkelege, meg egy kis Béla-féle pogi.
A korai ebédtől kissé elnehezülve másztunk felfelé a Sas-fészek
sziklás-köves terepén. Zsongor-kő volt a következő látványosság.
Szédítő magasságból tekintettünk le Cserkút és Kővágószőlős
falvakra.
A Pálos kolostor romjainál kissé elidőztünk, majd folytattuk
utunkat a "magyarok kunyhója" emlékoszlop felé, mely többek
között az 1919-es, Mecseken keresztül húzódó határra emlékeztet.
A Rákos-patak völgyén keresztül közelítettük meg a Szuadó-völgyet,
ahol megkerestük a rejtőzködő Mihály remete-forrást. Következett
a Patacsi mező, majd nemsokára a Négy barát-forrás és a Farkas-forrás
mellett haladtunk el.
Túránk befejező, romantikus szakaszához értünk: laza, levezető
séta következett az Éger-völgy kacskaringós ösvényein. Túránk
végén érzékeny búcsút vettünk egymástól: volt, aki buszra
sietett, volt, aki beugrott Teca vendéglőjébe, hogy leöblítse
az út porát.
Pécs, 2011. január 9.
Máté Rita
|
