[2011. 04. 18] Túra a Húsvét-forráshoz

Közeledik a Húsvét, ezért stílusosan a Húsvét-forráshoz kívántunk elzarándokolni. De a " három falu, három forrás " elnevezést is adhattuk volna áprilisi gyalogtúránknak.

Cserdi faluból indult a gyalogtúra, ahova "kivonatoztunk" és ott nagy örömünkre már vártak ránk Tóniék, Csilláék és Csinos, a kiskutya. Jókedvvel, derűsen, a „későn jött” tavasz minden illatát beszippantva és böjti hátszéllel megerősítve vágtunk neki a túrának. Cserdiben Csinos kiskutyánk valamennyi falubeli eb szeméből kiverte az álmot: csaholtak, ugattak, vicsorogtak, de láttuk rajtuk, hogy legszívesebben csatlakoztak volna csapatunkhoz, illetve Csinoshoz. A falu végén a haranglábat megcsodáltuk, aztán gyorsan félre kellett ugranunk a lovas szekér útjából, mely alaposan meg volt rakodva tűzifával, ezt álcázandó, néhány szál szénát szórtak annak tetejére...
Az áprilisi tavaszban virágoztak a som és a fűzfák, zöldelltek és sárgállottak az erdei és mezei virágok. Utunkat löszfalak - abban pedig löszbabák - szegélyezték. Újabb löszfal és újabb horhos következett. És végre a Botos-forráshoz értünk! Éppen ideje, mert kiskutyánk már erősen kitikkadt, megszomjazott. Jóízűen lefetyelte a forrás jéghideg vizét. Erősen tűzött a nap, sorra lekerültek rólunk a melegítő felsők, mellények, sokan csak "egyszál pendelyben" folytatták a gyaloglást.

Délidőben Boda falu szőlőhegyéhez érkeztünk. Egy arra alkalmasnak ítélt présház előtti asztalnál és padjainál letáboroztunk. És hogy milyen elemózsiák kerültek elő az iszákból? Csilláék "jancsihagymája" vitte a prímet. A szendvicshez, stifolderhez, bundás-kenyérhez igencsak illett. Persze könnyen falatozgattunk, hiszen a három hónapos Csinos kiskutya erősen őrzött bennünket. Minden arra járót-kelőt megugatott. A község határában egy pejparipát kellett megetetnünk, mert követelte a a vele való foglalkozást. Folytattuk a gyaloglást, a túra-ösvény emelkedett és csak emelkedett. A Húsvét-forráshoz bevezető gyalogút nem volt egyszerű: lefelé lejtett, felfelé pedig erős izzadásra késztette a gyalogosokat. De az út mentén, az öles fákból összerakott farakás - idilli pihenőhely volt számunkra.
Sürgettem a túravezetőt, de az nem hagyja magát: van még időnk, már csak 2-3 km van vissza Hetvehelyig. Előbb kicsit oldalaztunk az erdőben, később lankás, takaros turistaúton folytattuk a gyaloglást.

A Cigány-forrás vizéből már mindenki ivott. A hetvehelyi erdészet impozáns épületei, a kis élménytó és az azon átívelő fahíd lenyűgözött bennünket. Délután 2 óra és már Hetvehelyen voltunk! Vonatnak se híre-se hamva, Tóni is várakozott még nejére, aki barátnőstül átruccant a közeli Orfű medvehagyma fesztiváljára. Csinos már bóbiskolt, ölbe kell venni. Többen jóleső fáradtsággal nyújtóztunk ki a vasúti kocsiban. Mindössze félóra és Pécsett vagyunk.....vagyunk..... vagyunk.......kattogták a vonatunk kerekei.

Pécs, 2011. április 17. Máté Rita

Képek: