[2011. 05. 08] Esőben a bánáti bazsarózsák és a Zengő

Május elsején kora hajnalban megeredtek az Ég csatornái. Kezdetét vette az október végén (!) szokásos, áztató eső. Szomorkás, kissé ködös időben indultunk túrázni a Keleti-Mecsekbe, azzal az eltökélt szándékkal, hogy felkutatjuk a vadon termő bánáti bazsarózsákat.
A Hosszúheténytől Püspökszentlászlóig tartó úton már optimistábbak voltunk. Az idő egy kicsit kitisztult, és már kevésbé esett, de azért esett….Felmásztunk a domboldalra, és a látványtól elakadt a szavunk… Bánáti bazsarózsát láttunk…nem is egyet, százat…. Bimbós bazsarózsát, félig kinyílt bazsarózsát, szirmát már elhullató bazsarózsát. Ott álltak, és mutatták magukat csoportosan, és magányosan, néha a tölgyfa alatt megbújva. Felvidultunk ettől a látványtól. Fotókat készítettünk, nem is egyet…százat…
Folytattuk gyalogtúránkat, persze továbbra is szakadó esőben. A Zengői Mária-kápolna felé vettük az irányt. Ez a meghitt kis zug alkalmas volt egy kisebb pihenésre (a továbbra is zuhogó esőben). Margó előkapta nagyméretű uzsonnás dobozát, és mi pillanatok alatt, jóízűen elfogyasztottuk házi sütésű sajtos stangliját, nem is egyet…százat… Még csak déli 12 óra körül járt az idő, ezért úgy határoztunk, hogy "bevállaljuk" a Zengőt. Túravezetőnk megpróbált egy "lájtos", szerpentinező utat keresni, de a Zengőre ilyen nem vezet…
És csodák csodája, az eső kissé alábbhagyott. Már a "felhők között" jártunk, egyre magasabban, amikor elállt az eső, köd és felhő váltotta fel. Felértünk a Zengő-csúcsra, 681 méter magasan voltunk! Gyors csúcsfotó, aztán elindultunk lefelé, Hosszúhetény falu irányába. Vidámak és felszabadultak voltunk, szinte szökelltünk a túraösvényen. Margó leelőzött bennünket, és az erdőben egy idegen túratárssal beszélgetett, aki reggel óta a Zengőt kereste...Reméljük, azóta megtalálta!
Sűrű, virágzó medvehagyma-mezők között cirkáltunk, a látvány melengette lelkünket (de az eső továbbra is szemerkélt). Beálltunk a medvehagymák közé, pózoltunk, és a fényképezőgép csak kattogott...
Szitáló esőben értünk le Hosszúheténybe, és a busz indulásáig még arra is volt időnk, hogy túravezetőnk meghívására (unszolására) beugorjunk a helyi vendéglőbe.

Késő délután, kitűnő hangulatban, ragyogó napsütésben érkeztünk Pécs városába!

Pécs, 2011. május 1. Máté Rita

Képek: