[2011. 08. 13] Esztergom 2011 OPTTTT

Az idén Esztergomban volt kis csapatunk megmérettetése.
A pénteki kora délutáni megérkezést egy városnéző túra követte. Esztergom látványos és kevésbé szembeötlő részeivel ismerkedtünk. Impozáns épületek közt, műemlék jellegű házak, modern üzletek, dísz kutak, térköves sétáló utcák, ódon hangulatú mellék utak hálózzák be a várost. A Beckett Szent Tamás kápolnától csodaszép a kilátás a városra. A Dunán a Mária Valéria híd robosztus vasszerkezete ível át a szomszédos partra. A párkányi oldalról is megcsodáltuk a Bazilika hatalmas épület együttesét.

Immár harmadik alkalommal állunk rajthoz. Bár csak egy gyorstalpaló képzést kaptunk túratérkép kinézetéről, igyekeztünk mindenre felkészülni. A helyi időjós beígérte a kellemes túraidőt, de bekerült a hátizsákba az esőkabát is a tájoló mellé.
A rajtnál kapott térképet látva már nem voltunk olyan magabiztosak. De hát négyen vagyunk, és ha jól leosszuk a feladatokat, akkor menni fog - így okoskodtunk. A szervezők biztosítottak minket, hogy megkeresnek, ha eltévednénk, és ha mégsem akkor időnként járnak erre hegyi mentők is.

"Hajrá Pokéz" csatakiáltással és aggodalmas hátrafelé pillogással vágtunk neki. Az első igazi akadályt az a darázs csapat okozta, ami egy odvas farönköt védelmezett a haladási útvonalunk mellett. De a szerencse mellénk állt és baj nélkül túl jutottunk rajtuk. Viszont az eső szemerkélni kezdett, újabb próbatétel elé állítva kis csapatunk. Mert választhattunk, vagy föntről leszünk vizesek, vagy esőkabátba dunsztolódva belülről is áztatjuk magunkat. A kapott térkép, útvonal terv, pontozó karton pillanatok alatt az eső martaléka lett. Így néha csak vakon botorkáltunk egyik ponttól a másikig. De szerencsére a táv felénél már kezdtük érteni a bonyolult jelmagyarázatot, és már a körülöttük lévő táj szépségéit is meg tudtuk csodálni. Szorgalmasan gyűjtögettük be az ellenőrzési pontokról az ott jártunk szúrásos bizonyítékait. Néha hozzá csapódtunk sorstársainkhoz. És mondhatom bátran, hogy a baj összekovácsolja az embereket, nagyon jó hangulatban botorkáltunk a Pilis legvadabb helyein. Egymást biztatva küzdöttünk, igazi óriás csapatként, a sáros lejtőkkel, a szúrós bokrokkal. És ahogy fogytak az ellenőrzési pontok, úgy nőtt a sikerélményünk is. Mikor a 12. pontnál totót megkaptuk, már biztosak voltunk a győzelemben. A kérdések nem voltak nehezek, csak a válaszok adtak némi fejtörést. Itt találkoztunk a gyakorlatozó hegyi mentők barlangász szakosztályával, ami nagyon megnyugtató volt. Az utunk a szurdokon vezetett keresztül. Ez talán a túra legszebb, leglenyűgözőbb része volt. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek. És már az se számított, hogy a gyönyörű háttér előtt egy bőrig ázott csapattag rontja az összképet. A célba vizesen, sárosan, de mosolygós arccal érkeztünk. A „hajrá Pokéz” már sokkal meggyőzőbben hangzott ajkunkról.

Visszaérkezésünk örömére még a nap is kisütött, így az időjárás felelős is megúszta szárazon. A gyors ruhacsere után finom ebéddel ünnepeltünk. Majd pár óra szieszta gyanánt átlátogattunk a szomszédos Szlovákiába megkóstolni a sört, a fagylaltot, a fánkot, amit ott mérnek. Jó hangulatban vártuk az eredményhirdetést. Kis csapatunk nem ért el helyezést, de büszkén tapsoltunk mi is a többiek sikerének. Mert mi, akik végig küzdöttük az útvonalat, mind nyerteseknek számítunk.
Már alig várjuk a jubileumi 50. OPTTTT-t ami a budai hegyekbe invitál minket.
Ott a helyünk nekünk is.
Deli Éva
Posta Kézbesítő Kft Budapest