|
|
[2014.03.09.] Pécs-Harkány országúti futóverseny, Klászné Herbert Anita írása
Pécs-Harkány országúti futóverseny - ahogy én éltem meg :)
Először
tavaly vettem részt ezen a futóversenyen, akkor váltóban indultam. Ezt
követően csapattársaimmal megfogadtuk, hogy jövőre ismét teljesítjük a
távot. Aztán úgy alakult, hogy egyedül maradtam a csapatban. Kicsit
elbizonytalanodtam, hogy fog-e menni egyedül is, mert eddig csak fél
maratoni távokat teljesítettem és 2 héttel a verseny előtt egy külföldi
futóversenyen vettem részt, ahol eléggé kifutottam magam. De végül is
belevágtam.
Vasárnap 11-kor startolt a mezőny, fél órával a
verseny előtt már kezdtem elbizonytalanodni, az idő elég hűvös volt, a
bemelegítés elmaradt, a frissítőmet otthon hagytam, a térdem sem az
igazi… fog ez menni nekem? A kezdeti izgalom után meggyőztem magam,
hogy a tavalyi több mint 2000 km futásnak elegendőnek kell lennie
ahhoz, hogy sikerüljön.
Aztán amikor eldördült a startpisztoly,
minden aggodalmam megszűnt. Kb. a középmezőnyben indultam, és sikerült
tartanom az 5 – 5.5 perces kilométereket. Tudtam, hogy gyorsabban nem
futhatok, mivel alattomosan emelkedik a pálya kb. 8 km-en keresztül. A
pogányi reptérig simán ment minden, aztán egy 9 km-es sík terep
következett. Itt egy kicsit visszavettem, hogy legyen erőm a túronyi
emelkedőre.
Legnehezebb része a versenynek számomra az utolsó 3-4
km volt. Az emelkedőket szépen vettem, de az azt követő lejtő nagyon
rosszul esett a térdeimnek.
Összességében jól éreztem magam, a
frissítő pontokból lehetett volna több is, a tea helyett/mellett vízre
is szükség lett volna.
Jólesett, hogy az úton és a célban is
sok-sok sárga pólóssal (Postás SE taggal) találkoztam, akikkel
ismeretlenül is bíztattuk egymást.
Szép nap volt, a fárasztó verseny ellenére nagyon jól éreztem magam.
Klászné Herbert Anita
|
| |
